Mesék a csizmából: július 2014

Végre sikerült leülnöm írni! Azt hittem lesz 'párizsi jelentés', de normális wifi és laptop hiányában ez igen nehézkes volt.
Sok minden történt az előző bejegyzésem óta: leérettségiztem, megjártam Párizst és megtaláltam a családom!!

Igen, MEGVAN A CSALÁD! :)
Udinébe fogok menni augusztus végén, egy évre. Egyelőre még nem hivatalos a dolog, de a mammával már megegyeztünk, a családkeresés pedig leállt. Már csak a szerződésre várok, ha az megvan, vehetem a repjegyet. Szóval teljesen bökkenőmentesen halad a közvetítés, az ügynökségem nagyon sokat segít, mindig érdeklődik felőlem és a fejleményekről.

Na de akkor kicsit bővebben a családról és a találkozásról:

Ugye Alessandrával, az anyukával megbeszéltük, hogy Párizsban összefutunk, mivel mint kiderült, pont egyszerre tartózkodtunk a francia fővárosban.
Szombatra beszéltük meg a találkát a Porte de Versailles metrómegállónál. Kalandos volt az odaút, mivel egyedül mentem és hát,... hogy is mondjam...messze földön híres vagyok a fantasztikus tájékozódási képességeimről... Szerencsére nem tévedtem el, 1-2 átszállás, és már ott is voltam. -Egyedül utazni meg külön élmény volt, mivel senki nem nézett meg, beleolvadtam teljesen a párizsi forgatagba.
Kicsit késtünk mindketten, majd a nagy öröm és köszönés közepette eldöntöttük, hogy beülünk valahová egy italra. Kis séta után meg is találtuk a keresett helyet, Ale belga sört rendelt, én úgyszintén. Sok mindenről beszélgettünk, kérdezett a családomról, az érettségiről, Párizsról. Ő is mesélt egy kicsit a lányokról és a karrierjéről. Majd jött 3 barátnője, nekik már úgy mutatott be, hogy 'my next au-pair'. Nekem ekkor vált teljesen világossá, hogy ő már eldöntötte: engem akar.
Angolul beszélgettünk egyébként végig, de az sms-eket mind olaszul írtuk. :D Nem direkt alakult ez így, de én örülök az angolnak, mert abban biztosabb vagyok, neki meg nincs az a fránya olasz akcentusa. Kint meg úgyis rámragad az italiano.

Érdekes lesz az beosztásom, mivel Ale egy éve elvált, a lányok meg minden második héten az apjuknál vannak. Kérdeztem, hogy akkor nekem mi lenne a feladatom a lányok nélkül. Ale csak mosolygott: 'semmi'... Ő megmondta, hogy nagyon rugalmas és szabad leszek. Majd hozzátette, hogy extra pénzért segíthetek neki a cégénél, úgyis jól megy az angol. Persze, csak ha szeretném. Hát hogy a fenébe ne?! :)
Így legalább változatosabb lesz a programom. Eleve nem lesz megterheltető a munkám, a lányok nagyok, így csak különórára kell őket vinni, házit írni velük, kicsit angolozni.

Talán másfél órát beszélgettünk, nagy búcsút nem vettünk, mert másnapra barátnőstül meghívást kaptam a divathétre! Igaz, itt nem divatbemutatók voltak, hanem 8 hatalmas épületben csomó márka új kollekciója.
Persze nem hagytuk ki a nagy lehetőséget (az 50eurós belépőt viszont igen)
Megcsodáltuk Ale kreálmányait is, miközben kortyolgattuk az ingyen pezsgőt.
Végül elköszöntünk, mi másnap jöttünk haza, így pakolnunk kellett, de úgyis már záróra volt. A bárátnői 'see you in Udine'-vel köszöntek el, Sári barátném pedig meghívást kapott a leendő otthonomba. Igazán mesébe illő történet... :) (Itt a helye)

És akkor most kicsit bővebben Párizsról!
29-én, vasárnap hajnalban indult a gép, így gyakorlatilag a teljes napot már Franciaországban tölthettük. Eredetileg piacolás volt a terv, de az eső bekergetett minket a Centre Pompidou-ba. Itt leadhattuk a tatyónkat a ruhatárba, így röpke 5kilótól megszabadulva nyugodtan tudtunk múzeumozni.
És miután elállt az eső, felkerestük Davidet, a kongói-francia pasast, aki fogadott minket a 8 éjszaka alatt.
Legszívesebben érkezés után rögtön bedőltünk volna az ágyba, de szerencsétlen várt minket, így alvásra csak éjfél körül került sor, a vacsora és a beszélgetős meccsnézés után.


Pompidou központ napsütésben

Kilátás a Pompidou-ból


Vacsi az első nap

Részletesen nem tudom leírni az összes napot, nem is szeretném untatni a drága olvasókat. Pedig történtek érdekes dolgok, ugye Sára? :D
Inkább rakok sok képet, azok majd mesélnek helyettem. Bár ezek csak telefonos fotók, gépet Sári vitt, azon vannak a jól sikerültek.
A kötelező köröket letudtuk: készült selfie Mona Lisával a Louvre-ban -amiért nagy harcot vívtunk a kínai turistákkal- az Orsay múzeumban titokban lefotóztuk az összes kedvencet, ugrottunk az Eiffel-toronynál, megcsodáltuk a lakatokat a hídon, összeborzoltuk a hajunk a diadalív tetején.

Sorban állás a Louvre megcsípéséért


És is megcsíptem, ahogy azt illik

Diadalív teteje

De próbáltunk a turistamentes helyekre is eljutni, jártunk piacon, kívüleső kerületeken is. David gitározott és énekelt nekünk, mi sütöttünk neki rakott krumplit. Ettünk az erkélyen ültetett epréből, megöntöztük a frissen ültetett bazsalikomját.
Piknikeztünk is a Louvre melletti parkban, egy boltban láttuk, hogy a bagettra eperlekvárt tesznek, majd sajtot. Így a fűben mi is azt ebédeltük az egyik nap, a desszert macaron volt.

A közelünkben lévő piac

Erkély eprestül

Piknik

Jártunk Versailles-ban is, pont akkor nagyon meleg volt, kicsit még a nap is megfogott. Visszafelé lógtunk a vonaton. A kifelé ellenőrző kart meg szépen átugrottuk jegy hiányában. (Hozzátenném, hogy szinte senki sem vett jegyet, vagy nem találta, mivel mindenki vagy átbujt a kar alatt, vagy átugrotta. Igazán mókás látvány volt, többen megörökítették.)
Aztán mivel még világos volt, meglátogattuk a latin negyedet Sorbonne-ostul.
Sajnos a franciák meccseiről lemaradtunk, de hamar megtudtuk, hogy az elsőt megnyerték; mindenki dudált, zászlót lengetett a kocsiból.

Versailles

Tömeg a tv előtt: hajrá franciák!

És egy történetet azért még muszáj elmesélnem:
Helyszín: Notre Dame. Vasárnap látogattunk el a híres templomba, így még egy misét is végig tudtunk hallgatni. (Mert ugye a megértés résszel már problémák voltak)
Mellettem egy színes bőrű apáca foglalt helyet. A mise közepén pedig -igaz, nagyon halkan- megszólal a telefonja. Kiveszi a táskájából, majd kezét a tatyón pihentetve elkezdi nyomogatni a mobilját, de a zene nem áll le. Valami kórusmű szólt, rajtam kívül nem sokan hallhatták. Aztán egyszer csak iszonyatosan hangosan bekapcsolódik a gépezetén a '90-es évek egyik híres pop slágere.... A mise és a Notre Dame kellős közepén! Hát mondanom sem kell, hogy nevetett a fél templom, Sári majd' leesett a székről. Annyira abszurd volt, el sem hiszem, hogy tényleg megtörtént.

Hát így telt a 8 napos vakációnk Párizsban. Megtudtuk, hogy a franciák tényleg egyfolytában bagettot esznek, 3 kerekű motorral járnak, de a főleg turisták számára kirakott bicikliket is előszeretettel használják, valamint gyakran zenélnek a metrón. Azt is megállapítottuk, hogy tényleg sokat köpnek séta közben, de nem büdösek a sztereotípiákkal ellenben.
Ennyi lenne Párizs és az örömhír.

Ha meglesz a szerződés és a repjegyem, akkor jelentkezem!

Búcsuzóul még egy pár kép Párizsról: