Benvenuti in Italia!

Igen, valóban nem írtam, amikor megkaptam a szerződésem.
(Hozzátenném, sokat bajlódtunk vele, sehogy sem akart megérkezni, már félve írtam az anyukának, hogy ugyan mondja már meg, hol jár, mert anélkül sem a szüleim, sem az ügynökségem nem enged ki. Kiderült, ő már 9 napja aláírva elküldte az olasz ügynökségnek. Csakhogy a digó cég nyaralt, így az irodai élet számukra megszűnt létezni. De őket kihagyva az ügyből sikeresen eljutott hozzám a papirusz. Így indulhattam is Itáliába!)

És íme, már Udinéből írok! Kedden érkeztem, apukám drága volt olyan nagylelkű, hogy kihozott kocsival. 2 pihenővel 7 óra alatt megtettük az utat, 3-ra már itt is voltunk. Gyors telefon Alenak, aki elnavigált minket a lakásig. Kicsit féltem, hogy túl sok bőrönddel állítok be hozzá, de ő csak csodálkozott, hogy "milyen kevés" cuccot hoztam. (1 hatalmas koffer, 2 sporttáska, 1 kézi táska és egy laptoptáska... :D )
Miután lepakoltam a csomagokat, elindultunk egy gyors -esős-városnézéssel egybekötött kávézásra. Leírni is alig merem, aznap 5 bögre feketét sikerült felhajtanom. De mindegyiknek nyomós oka volt, persze.
Hazafelé jövet búcsút vettem apától, aki tulajdonképpen saját magát nyugtatva megállapította, hogy jó helyre kerültem.
Lassan közeledett a vacsora ideje, így a mamma nekiállt főzőcskézni. Apropó: a lányok épp a hegyekben kempingeznek, így velük még mindig nem találkoztam.  (Ergó semmi dolgom a héten.)
A menü pasta volt cukkinivel, paradicsommal, parmezánnal, olivaolajjal. Amíg főtt a tészta, olasz sört iszogattunk és Mozartot hallgattunk. Én semmit sem segíthettem, a feladatom annyi volt, hogy üljek szépen a fenekemen és meséljek. Így dumáltük végig az estét, félig angolul, félig olaszul. Kifejezetten szórakoztató volt, néha egy szó, néha egy egész mondat erejéig váltott nyelvet Ale. De megesett, hogy angolul beszélt, csak a kötőszó volt italiano. És inkább a fáradság, mint a megszokás juttatott arra a szintre, hogy egy idő után már fel sem tűnt, hogy két nyelven kommunikálunk.
Miután jól megtömtük a hasunk, kipakoltam a ruháim, majd leültünk a tv elé Star Warst nézni! Angolul ment, olasz felirattal. Befejezni sajnos nem tudtuk a remekművet, mert mind a kettem hulla fáradtak voltunk.
A megérdemelt alvás után, reggel még mindig kicsit nyomottan keltem. Szívesen szunyókáltam volna még, de együtt akartam reggelizni a mammával, mert egy-két dolgot még egyeztetnük kellett.
Amikor egyedül maradtam, igyekeztem reagálni az összes üzenetemre, értesítettem az én mammámat jólétem felől, valamint tanulmányoztam a városka térképét. Mikor egy viszonylag tiszta képet kaptam Udinéről, elindultam, hogy játszam kicsit a turistát.

A város egyébként tényleg nagyon idillikus, igazi ékszerdoboz.
A lakás pedig a belváros kellős közepén van. Igaz, nem biztos, hogy sokáig élvezhetem a nyüzsgést, mert ha minden jó megy, októberben költözünk! Nem messze, csupán 10 percre innen, egy nagyobb kertesházba. De ez még nem fix, ha Ale nem egyezik meg a tulajjal, maradunk.

Nem csináltam sok képet, inkább memorizálni próbáltam az utcákat és boltokat, hogy sikerüljön hazatalálni... :D

A mellettünk lévő tér egyike

Tiszta Velence, már csak a víz hiányzik

Mozi

Egyetem

Kilátás a nappaliból

Szintúgy

A szobám parányi ablakából balra nézve ez fogad

Bő óra keringés után hazajöttem, anyukával megbeszéltük még reggel, hogy együtt ebédelünk, így ő is hazaszaladt. Kuszkuszt ettünk oregánós paradicsomos mozzarellával és olivabogyóval, sült citrommal és cukkinivel. Nyammm!
Majd elvitt bemutatni az irodájába, ahol megint megcsodálhattam a kollekcióit. Igaz, közben ő szervezkedett a javában, így addig tanulmányoztam a ruhákat, hogy szinte másolatot tudnék készíteni az összesből.
Miután ezt a kört is letudtuk, elmentünk vásárolni a kisebbik leányzónak, mert vasárnap lesz a szülinapja. Amikor ezt is kipipálhattuk, Ale orvoshoz ment, engem meg kirakott egy bevásárló központnál, mondva, hogy egy óra múlva felvesz. (Így is lett)

Shopping center

Sok kedvem nem volt a ruhanézéshez -lévén, hogy ezt tettem egészen addig- így inkább a hipermarketben róttam a köröket, ahol megajándékoztam magam egy csokival. Kint félig el is majszoltam, mikor azt hittem halucinálok, de nem; magyar beszélgetést hallottam! Igen, mellettem parolázott egy erdélyi család! Rögtön megkérdeztem, hogy itt laknak-e, ám sajnos csak nyaralnak, így pillanatnyi barátaimat egy rövidke szóváltás után el is vesztettem.

A jól megérdemelt édesség

Még maradt egy pár percem Ale érkezéséig, így még benéztem egy könyvesboltba. És bár nem terveztem vásárolni, mégis egy könyvvel gazdagabb lettem. Méghozzá a magyar 'Csillagainkban a hiba' olasz változatával.

Miután az anyuka felszedett, találkoztunk egy exének az apukájával, akivel most is nagyon jó maradt a kapcsolata. Az öreg professzorral jött egy fiatal tanítvány is, így 4-en mojitoztunk egyet, miközben szép lassan besötétedett.
Majd Aleval még bevásároltunk gyorsan a vacsorához minden jót, mert vendéget vártunk! Méghozzá Daniele-t, a barátját.
Hazaérve iszonyú zaj fogadott bennünket, ugyanis minden szerdán este buli van a belvárosban. Sörpadok az utca közepén, sült kolbász és társai, bor, sör, pezsgő. És persze musica. De nem akárhol! A színpad pont a nappali ablaka alatt állt! Így még ha minden ablakot becsuktunk, akkor is kiabálva kellett egymáshoz beszélnünk.

Csak lenéztem a nappaliból

Gyűlnek az emberek

A szobámból is látok ám mindent!

A menü apró kagyló volt valamilyen citromos löttyben, majd gnocchi, rikottás, paradicsomos, patiszonos, parmezános, bazsalikomos szósszal, végül sült cukkini füstölt sajttal. Nyammm, persze ehhez rendesen fogyott a fehér bor is. Végig beszélgettük az estét, néha ülve is táncra perdültünk. Amikor mindenki jóllakott, befejeztük az előző nap kihagyott 30 percet a Star Warsból. Aztán mint egy zsák, úgy döltem ágyba. Közben azon gondolkoztam, hogy rendesen itatnak itt engem! :D Első nap sör, ma mohito és bor, holnap mi jön?? A házi málnapálinka, amit ajándékba hoztam? Hát majd kiderül... :D

Most meg már fél 12 is elmúlt, én meg a reggelizésen kívül semmit sem csináltam. (De! Csatlakoztam az udinei magyarok facebook csoportjához.) Persze nem lesz ez így egész nap, 1-re megyek Ale munkahelyére, együtt ebédelünk valahol, aztán meg délután meglátogatjuk a lányokat a hegyekben! :)

Szóval jelentem alássan, minden a legnagyobb rendben! Nem kell izgulni... (Mama!) ;)