Eltelt az első szabad hetem. De még hogy?! Hát kérem szépen, fergetegesen! Zorka barátnőm hétfő reggel érkezett, a gyerkőcök délután átmentek az apjukhoz, Ale Milánóba utazott, majd onnan Seul-ba. Így miénk volt az egész ház, indulhatott a buli! Na jó, azért az mégse, legalábbis nem a lakásban. :)
Hétfőn hajnalban keltem, egész pontosan 5.15-re állítottam az ébresztőm, hogy kiérjek még az állomásra Zorka 6.23-kor bedöcögő vonata előtt. (Szegény már vasárnap délután 5 órakor indult) Ahhoz képest, hogy sikeresen eltévedtem a félhomályban, időben odaértem, még ültem is pár percet az 5-ös vágánynál.
Majd végre befutott a vonat (időben!), én felpattantam Zorkát keresve, majd amikor megpillantottam, igazi filmbe illő jelenetnek lehettek szemtanúi az állomáson dekkoló álmos arcok. Futottunk egymás felé, csak a romantikus zene hiányzott. :D
Miután leraktuk itthon a nagy tatyókat, keringtünk egyet a városban, majd amikor hetet ütött az óra, végre beülhettünk egy kávézóba, ahol koccinthattunk egy-egy cappucino-val.
Délután itthon punnyadtunk, majd este összekapartuk magunkat, hogy kicsit kicsípve nézzünk egy bárt, ahol ihatunk Aperolt. (Mindenhol kapni egyébként, de mi nem feltétlen a legdrágább helyet kerestük) Választásunk a csupán tőlünk 20 méterre lévő kocsma szerűségre esett.
 |
| Biciklis design |
Másnap találkoztunk egy Giacomo nevezetű olasz sráccal, aki körbevezetett minket a városban, mászkáltunk cirka 2 órát, hát mindenhova eljutottunk szerintem :D
Közben be nem állt a ragazzo a szája, folyékonyan, olasz akcentus nélkül dőltek belőle az angol szavak. Egyébként Ale adta meg neki a számomat, (egy jó barátnőjének a velünk egy idős fia ez a Giacomo) hogy ne legyünk teljesen egyedül, amig elutazik. A túra közben rengeteg ismerősébe botlottunk, két lánnyal pedig hosszabban elcsevegtünk, ugyanis amikor Giacomo bemutatott, mondta, hogy honnan valósiak vagyunk. Az egyik csaj, Sonia, erre felkapta a fejét, majd hosszú monológba fogott, előadta, hogy mennyire szereti Magyarországot, (járt is már ott), kedvenc édessége a kürtőskalács, majd 1-2 basic szót tőle is hallhattunk -zero akcentus! Zorkával röktönöznünk kellett egy mini dialógust is, mert Sonia szerint nagyon jól cseng a magyar. :D
Megkérdezte, hogy van-e programunk szombat estére, mert ha nincs, akkor tartsunk vele és a barátaival! (Úgyis ott lesz egy dán haverja is, így nem én leszek az egyetlen külföldi. -Ja, Zorka péntek este utazott haza)
Este sajnos Giacomo elfoglalt volt, de még a búcsúzás előtt megismerkedtünk a húgával, és az ő barátaival.
Vacsorára virslit sütöttünk, de hogy látszódjon, tulajdonképpen Itáliában vagyunk, ettünk hozzá paradicsomos mozzarellát olivaolajjal és friss bazsalikommal, no meg a teljes kép érdekében mindezt olasz Moretti sörrel öblítettük.
Szedán Velencébe mentünk, az indulást eredetileg reggelre terveztük, de aztán rájöttünk, hogy nem érdemes sietni, így dél körüli vonatot fogtünk, ami kevesebb, mint 2 óra alatt elröpített minket a kívánt desztinációig. A Santa Lucia pályaudvarba érdemes egyébként ilyenkor menni, mert az Velence központjában tesz le, ellenben a 'Mestre' nevezetű megállóval, ahonnak jócskán kell gyalogolni. -Ha egyáltalán van erre a célra kialakított út.
És akkor most jöjjön egy kis képregény!
Annyi fotót csináltam, hogy csak na! Nem fogom ide felrakni az összeset, de azért jó párat meg szeretnék osztani veletek, így inkább a képekhez írok egy-két mondatot. (Nem pedig a hosszú regényhez tűzök képet kísérőként, mint eddig.)
 |
| Útra készen |
 |
| Tűzött a nap, kifogtük a lehető legjobb időjárást |
 |
| Annak ellenére, hogy a fél utat végig szunyókáltam, néha gyönyörködtem a tájban is |
 |
| A tengeren átvezető út. (Mestre megállótól S.Lucia felé) |
 |
| Másik oldalról. Nagyon közeledünk. |
|
 |
| A pályaudvart többször "lereptereztük" Zorkával, mert tele volt "duty free" boltokkal (persze nem duty free shopok voltak) és hatalmas bőröndökkel felszerelkezett túristák rohangáltak mindenhol |
 |
| Éppen csak kiléptünk a pályaudvarról, máris gondolába pattanhattunk volna |
 |
| Bár igen elfoglaltak voltak a sofőrök, egy szupermarket katalógusát tanulmányozták, ahol a leértékelt termékeket reklámozták. |
|
 |
| Első útunk egy pizzériába vezetett, (6eurós) ahol diszkréten megkérdeztem a pincért, hogy náluk kell-e fizetni extra pénzt azért, mert leülünk. Szerencsére nem, így gyorsan le is ültünk, mivel ennél olcsóbban nem igen laktunk volna jól. |
 |
| Az egy-egy margarita pizza után jöhetett a limoncello! Pincér barátunk nem akarta elhinni, hogy nem limonádét kérünk, győzködött, hogy a limoncello egy erős likőr. |
 |
| Miután kiürítettük a poharainkat, volt bátorságunk fényképet csinálni a legédibb olasz (TUDOM, ÁZSIAI) pincérrel, akivel valaha találkoztam |
|
 |
| Aztán csak mászkáltünk teli hassal |
 |
| És addig csináltuk a képeket, míg a telefonunk bírta memóriával |
 |
| Desszertnek jólesett az 50 centes kókusz |
 |
| Majd a méregdrága magnum |
 |
| A híres Szent Márk tér sem maradhatott ki |
 |
| Tornyostul |
 |
| Galambostul |
 |
| Mindenestül |
 |
| A térkép állandóan a kezünkben volt :D |
|
|
 |
| Sóhajtottunk egyet a Dózse-palotát és a börtönt összekötő hídnál |
 |
| Majd ezt megtettünk a másik oldalról is |
 |
| Aztán rábíztuk a sóhajtást és a telefonom egy nem túl lelkes túristára, akit valószínűleg nem csak mi kértünk fel fotózásra |
 |
| Azért kopogni nem mertem, bevallom |
 |
| 7óra után indultunk hazafelé, az út alatt besötétedett és eleredt az eső is |
Aztán csütörtök délután elkezdődött a Friuli Doc, ami egy nyárzáró fesztivál. Vasárnapig tart, idén huszadjára rendezték meg. A belváros minden nagyobb terén és szélesebb utcáján fehér sátrak sorakoznak, ilyenkor füstöltsajt, sült krumpli, palacsinta illat szállingózik egész Udinében.
Zorkával persze minden nap ittunk egy pohárka Aperol-t, még az úgy nevezett 'Piatto dellle tradizione'-t, avagy a tradicionális tálat is kipróbáltuk. Sajnos ebben kicsit csalódnunk kellett, mert 4,50 eurót elkértek érte, de csak pár különleges sajt volt a műanyag tányéron és egy szelet polenta.
 |
| Aperol a biciklisbárból |
 |
| Aperol fesztiválos kiszerelésben |
 |
| Készülnek a sajtok |
 |
| 3 féle sajt és a sárga polenta |
 |
| Fent, a kastélynál is vannak sátrak (Itt egyébként egy csapat fiút fotóztam, akik nagyon érezték a zenét, bár a képen legnagyobb bánatomra hétköznapi pozícióban voltak) |
|
Zorka sajnos már péntek éjszaka hazament a szombat helyett, mert nem akart 13 órás vonatút után, hulla fáradtan beesni az első egyetemi órájára. -Ami holnap lesz, hajrá Zozus! ;)
Így péntek délután megvettük a jegyét, és a hazafelé vezető úton igazi kincsekre bukkantunk.
 |
| Utolsó közös ebéd |
 |
| Közben találtam egy képet a kedvenc zöldségesünkről |
 |
| A dombtetőn lévő vár |
 |
| Ugyanaz sötétben, péntek esti Friuli Doc alatt |
 |
| A felfelé vezető út |
 |
| Zene, kaja, pia a dombtetőn is |
 |
| Zorkával jóllakottan |
22.47-es vonattal ment Bécsbe, majd onnan Budapestre Zorka. Az állomáson némán álltunk mind a ketten, betojva. Nem épp a legkellemesebb arcok között. Igaz, ők is az 1-es vágánynál várakoztak, de nem úgy néztek ki, mint aki Bécsig menne euro night-tal. Az állomás környékén amúgy sok a fekete és arab ember, én sem éreztem magam kellemesen a rám váró hazaúttól 11 órakor, az esőben.
De szerencsére mind a ketten épségben hazaértünk -Zorka egy nappal utánam :D
Csak hajnalban vettem észre, hogy üzenet hagyott a szobámban.
A szombatom csöndesen telt, délelőtt és délután ki sem mozdultam a lakásból. Aztán estére összeszedtem magam, mert 7-re volt lefixálva Soniával a találkozónk. Hárman érkeztek: Sonia, egy Pietro nevű srác, aki Udinétől 3 órányira lakik, valamint Erazmus, (tuti nem így írják szerencsétlen nevét) a dán fiú. Beültünk egy kocsmába, ahol még csatlakozott hozzánk legalább 5 ember, mindenki nagyon aranyos volt, söröztünk, boroztun hangoskodtunk, ahogy azt egy ilyen helyen szokás. Sonia a barátnőjével többször dalra is fakadt, de most klasszikus zenére gondolok (!), 2 szólamban énekeltek. Egy idő után csönd lett, mindenki őket figyelte, majd a végén meg is tapsolák a lányokat. Időközben Giacomo is befutott, a következő dalban már ő is részt vett, mint basszus. Aztán jött egy-két lightosabb olasz sláger is -ami már sajnos nem érdemelt tapsot.
Amikor meguntuk az ottlétet, két csapatra oszlottunk, az egyik banda táncolni ment, mi enni (ki gondolta volna, hogy én ebbe a csoportba kerülök :D ), gnocchi volt a vacsi, én ragu-s szósszal ettem. Az egyébként isteni tésztáért kemény 5 eurót elkértek.
Miután teleettük magunkat, csatlakoztunk a többiekhez. A színpadon élő zene szólt, twist slágereket játszottak egész este. Mi a szemben lévő templom szerű épület előterében roptuk éjfél utánig.
 |
| Fentről, a "táncparkettről" |
 |
| Fiúk lábában már benne van a boogie |
 |
| Kemény mag: Pietro, Erasmus és Sonia |
 |
| Margarita, Sonia, (fogalmam sincs hogy hívják a mögöttem lévőt), Pietro, szegény jobb oldali srác névére sem emlékszem, végül Erasmus, aki e bájos szelfit lőtte |
Miután jól kimelegedtünk, sétáltunk egyet, majd 1 óra körül elegánsan elköszöntem. Tekintve, hogy egész nap alig volt hangom, és iszonyúan fájt a torkom, ideje volt ágybabújni.
10 perccel azután, hogy hazaértem, Ale hívott telefonon...Nem értettem, hogy miért telefonál az éjszaka kellős közepén, talán elfelejtette, hogy mennyi az időeltolódás?! Azért felvettem, kiderült, hogy már Udinében van, sőt, az ajtóban áll, és kérte, hogy nyissam neki ki, mert elfelejtett kulcsot vinni magával.
Hát hálát adok a Jóistennek, hogy nem voltam annyira becsiccsentve... :D (Mert tánc közben is rendesen fogyott a bor, ekkor már üvegekkel vettünk)
Azért persze nagyon meglepődtem, hogy már tegnap hazajött, amikor most kéne érkeznie elvileg. De ez van. A lányok meg még mindig nincsenek, holnap délelőtt suli, aztán nagyiznak (mint minden hétfő délután) majd csak olyan 5óra körül jönnek.
De nagyon nem bánom, hogy ma csak kettesben voltunk Aléval, mert nem igazán vagyok a toppon. Igaz, reggel óta sokat javult az állapotom, de még mindig elég csúnyán köhögök.
 |
| Ma ők a legjobb barátaim |
Igyekszem kipihenni magam, hogy holnapra kutya bajom se legyen. Mert a jövő hét már dolgos hét! :)
