Belerázódás és Lignano-zás

Kérem szépen, beindult az élet! A lányok tegnap hazajöttek, Ale dolgozik, a suli viszont még nem kezdődött el. Így egész nap a csajokkal vagyok, ami teljesen leszívta az energiám. De erről később mesélek, még tartozom egy kis Udinével és Lignanoval.

Eddig Ale tett értem és utánam (nem felesleges) köröket. Mindez nagyon fantasztikus volt, csak kicsit kellemetlenül érztem magam, mert egy hónapra előre már megkaptam a zsebpénzem. (Ismétlem, mindez fantasztikus :D )
És igazából alig telt el pár nap a legutóbbi jelentésem óta, mégis félek ma éjszaka végig csak gépelek, annyi minden történt.

Talán ott hagytam abba a mesélést csütörtökön, hogy felkeltem és nem csináltam semmit. Igen, aztán jól besűrüsödött a napom. Nagy semmittevésemben Cristina "zavart meg", aki heti egyszer takarít a lakásban. Marha édes egy nőci, váltottunk egy pár szót, majd amikor épp indultam volna, hogy találkozzak Aleval a közös ebéd végett, Cristina látta rajtam, hogy mélyen tanulmányozom a mamma által készített útvonalat. Így felajánlotta, hogy elkísér engem egy tabaccheria-ba, ahol tudok buszjegyet venni. Próbáltam lebeszélni, hogy "ugyan, tényleg nem kell miattam fáradoznia, odatalálok simán" (hazudtam), ő makacs módon nem tágított, mondván úgyis össze kell futnia egy barátnőjével pár pillanatra.
Így ketten mentünk buszjegyet venni, majd még megmutatta azt is, merre találom az 'ufficio turismo'-t, ahol végre szerezhetek egy papír térképet.
Cristina a biztonság kedvéért megadta a számát, hogy bátran hívjam, ha eltévedek. :)
A turista irodában is nagyon segítőkészek voltak, elmondtam, hogy hova kell majd mennem, a srác berajzolta nekem a térképen és nézett egy buszt is, ami elvisz oda. (Persze az nem időben érkezett)

Kicsit nehezen, de találtam egy buszmegállót, annyira megörültem, hogy meg se néztem, jó irányba megyek-e.... Hát nem! Dél felé indultam, még szerencse, hogy megkértem egy utast, szóljon, ha a xy megállónál vagyunk. -Itt nem szokás bemondani, hogy hol járunk.
Tehát gyorsan leszálltam, majd átslattyogtam az út másik oldalába, az ellenkező irányban induló busz megállójába. Nem vártam sokat, jött is sebesen a jármű. Igazából nem bántam a buszozgatást, legalább kétszer is volt lehetőségem integetni, mert Olaszországban csak akkor áll meg a busz, ha kiáll az ember az út közepére hadonálszni -megálló, mit olyan egyébként nincs, a járdán van tábla, ami jelzi, hogy melyik busz áll meg ott, így ha egy éppen áll a táblácskánál, a forgalom is áll mögötte az úton.

A buszon

A buszjegy 2 oldala

Térkép és útvonal

Aleval találkoztunk a megbeszélt helyen, ettünk és dumáltunk egy étkezdében, ahol először ettem húst, mióta itt vagyok. Jó nagy szeletet választottam, persze. :)
Majd elmentünk fagyizni, én bacio-t és fügét kértem. Miközben a hatalmas adagot nyalogattuk, elsétáltunk a házhoz, ahová lehet, hogy októberben beköltözünk.

A kép szörnyen sikerült, ezt a google+ is észlelte, így kicsit feljavította nekem.

Ale eldobott kocsival valameddig, majd megmutatta, hogy merre menjek vissza a belvárosba. Egyébként gyalog bejárható az egész, nem is kell a busz.
Siesta időben kóvályogtam, akkor annyira más a város! Szinte minden zárva, alig látni embert az utcán.

Siesta time

5-kor megint találkoztunk Ale-val a "már megszokott" helyen, ekkor csak beugrottam a kocsiba, és már száguldottunk is a hegyekbe, meglátogatni a lányokat. Az út bő 40 perc volt, persze végig beszélgettünk.
Vegyes érzéseim voltak egészen vasárnapig, mert nem volt felhőtlen az ottlét. Mondjuk nagyon fáradt voltam és még az olaszba sem rázódtam bele.
Egy tábort kell elképzelni, tele 7-12 éves gyerekkel. Amikor megérkeztünk, Cecilia, a kisebbik lány szaladt oda rögtön a mammához. Majd rámnézet, elhangzott egy 'Ciao Anna'-nagy mosoly közben- aztán megölelt és adott puszit, közben megfogta a kezem. Nos mindez nagyon aranyos volt, még az aktuális szobáját is megmutatta. Aztán csocsóztunk 2 fiú barátjával. Játék közben végig beszélgettek, ám én ezt nem nagyon értettem, nem is akartam igazából figyelni sem. Amikor megvolt a 10 gól, megkérdezték, szeretem-e a vicceket. Legszivesebben azt mondtam volna, "persze, ha értem is", ám egy egyszerű igennel feleltem. Így Ciacci felmutatott az égre, majd az egyik kissrác mögém állt négykézláb, a másik meg hátralökött. Nem estem el, nevettünk mindeannyian. Aztán egész este ez volt a "játék", hogy megpróbáltak kigáncsolni...Foci, röplabda közben is. Egyszer sem sikerült nekik, ami feletébb bosszantotta őket. De ha ez nem lett volna nekem elég fun, az egyik megkérdezte, hogy orosz vagyok-e. Elmondtam, hogy honnan jöttem, erre: Magyaroszág?? Az meg mi? Ronda, biztos ronda... Ja, és voltam én aznap Arianna, Ariel, Annamaria, minden, csak nem Anna. (Itt magragadnám az alkalmat, hogy megköszönjem a szüleimnek, hogy nem valami külföldiek számára kimondhatatlan névvel láttak el, illetve, hogy nem vagyok Andrea, amit digoéknál férfi név. )
Persze ők csak szórakoztak, én viszont nem tudtam a beszólásokra visszakontrázni, pedig viccesen szólnom kellett volna, hogy "Ejnye, drágám, mekkora neked a kis agyad, hogy nem tudod megjegyezni a nevem?? És vigyázz, mert ha még egyszer mögém állsz, elkaplak és úgy megcsikizlek, hogy életed végéig nevetni fogsz!" :D
De az agyam kezdett leállni, majd' lecsukódott a szemem, így többnyire csak tűrtem, mosolyogtam. -Egy kis csiki azért belefért.
A nagyobbik lány, Marianna nagyon kedves, igazi nő. Magasabb nálam 11 évesen! :D (Jó, tudom, nem vagyok egy égimeszelő, de akkor is! 11 éves!)
A hatalmas mókázás után ettünk csomó pizzát, majd 9 körül Aleval elindultunk haza. Kikísértek a lányok, adtak puszit is. És minden jó, ha a vége jó alapon Ciacci megdicsérte a parfűmöm és megkérdezte, hogy mi a neve. Majd még jól megölelgetett. :)
Hazafelé megbeszéltük a mammával, hogy megcsinálom a jogsit még ameddig itt vagyok, majd még útközben elnyomott az álom.
Vacsorára gyorsan tésztát főztünk amihez az előző napről megmaradt rikottás szószt fogyasztottuk.

Másnap amikor  felkeltem, Ale már elment dolgozni, így egyedül reggeliztem, aztán felhívott, hogy nem jön haza ebédre, szóval először voltam kénytelen főzni, amióta itt vagyok. Pastát csináltam cukkinivel, paradicsommal és parmezánnal. (Semmi extra, tudom mama)

Olaszok csak édességet esznek reggel

Keksz.  Valaki kér? :)

Első főzőcskézés Udinében.

Vacsorára már őszinén szólva nem is emlékszem, hogy mit ettünk, csak arra, hogy a desszert görögdinnye volt. De olyan, aminek nincsenek fekete magjai!

Fehér magos dinnye, háttérben olasz sör

Másnap délelőtt megint róttam a köröket a városban, próbáltam még nyitottabb szemmel járni, esetleg utcaneveket megjegyezni...-ez nem jött össze.
És lévén, hogy szombat volt, körübelül 5 menyasszonyt volt szerencsém kiszúrni. Valamint megtaláltam az udinei focirajongók boltját is!

Udinese Calcio

Íme, itt lakunk! Miénk a 2 kicsi ablak legfelül és az alatta lévő kettő is! (3. és 4. emelet)

Az utcánkban is fotóztak menyasszonyt!

Ebédidőben értem haza, és mivel már hangosan korgott a gyomrom, gyorsan akartam valami egyszerű ételt összedobni, amihez történetesen van is itthon alapanyag. Így megint tésztát ebédeltem. (De nem panaszkodok!)

Spaghetti 1

Délután Daniele segített beüzemelni a tv-t, ami végül több, mint egy órás projekt lett, de szerencsére szuperül működik. Nem mintha sokat bambulásznám, inkább csak az olasz alapzaj miatt örülök neki. (Persze mindenhol azt hallgatom, de itt ha nem tetszik a hangnem, legalább elkapcsolhatok :D )

A panndácska helyett egy fekete-fehér Sophia Loren filmet választottam

Este Daniele-vel és Ale-val elmentünk egy közeli bárba a barátaikkal iszogatni. Fehér bort ittunk, de volt benne valami különleges, aminek a nevét sajnos már elfelejtettem. Mindenesetre nagyon finom volt! Hoztak mellé rágcsát is, nem is keveset! Két tál chipset, két tálka mogyorót és szintén kettő tál olivabogyót. De azokat a hatalmas olivákat kell elképzelni. Isteni volt a borral!
A pincér meg leste, hogy mikor ürül ki az egyik tál, hogy rögvest kicserélhesse.
És ha ennyi finomság nem lenne elég, a második kör borocskázás után kaptunk egy óriás tányéri tramezzino-t is! Mindegyik szendvics mással volt töltve. Volt tonhalas, mozzarellás-paradicsomos-bazsalikomos, tojáskrémes-salátás stb.
Talán az egyik nőci evett egy szendvicset, a többi rámhagytak; próbáltam nagyon szépen nézni. :D -Vacsi letudva.
Ismét leírhatom, hogy nem sajnálják tőlem az alkoholt :)

Vasárnap kora délután Lignano-ba mentünk, mivel a kisebbik leányka aznap ünnepelte 10. születésnapját. És a kérésére a nagyi házában csináltak egy kis összejövetelt. Azt viszont nem tudta, hogy a barátait is meghívta a család, szóval mondhatni meglepetés buli címszó alatt futott a dolog.
Így mi előbb lementünk, a lányokat már az apjuk kivitte. Odaadtuk az ajándékokat Ciaccinak, én egy kis plüssállatot vittem, meg egy kártyajátékot, ami az év játéka is volt -csak nem fogtam mellé!
(Azóta az állatkával alszik, nomeg a kátyát is felavattuk! :) )
Én segítettem a nagyinak egy csöppet a sütögetésben, közben Luigi, a papa elvitte a lányokat, hogy érkezhessenek a vendégek. Talán 10 gyerek jött el, de a szülők is maradtak.
Az egyik apuka sokat van a munkája miatt Magyarországon, ezért perfektül tudja magyarul a köszönéseket, az italokat és pár tradicionális étel nevét is. Aranyos volt, ahogy lelkesedett értem, de amikor már huszadszorrra hallottam, hogy 'köszüönüöm széipen' -azzal a förtelmes vigyorával- már kicsit irritált a csóka. Jó, tényleg édi volt, de azért pálinka, paprika így vagy úgy, kicsit befoghatta volna a csőrét.
A lurlók nem zavartak sok vizet, én a felnőtteket hallgattam, bár sokszor megszólaltam, mert mindig valaki bevont a beszélgetésbe. (Főleg csóka-barátom, pálinka-szerelmem)

Pizzettine, ami a sütőbe készül. (Ezt én csináltam a nagyi felügyelete alatt :D )

Strand

Út a strandhoz

Kert, a teraszról nézve (A fák mögött kocsiút, aztán már csak a tenger)

Gyümi

Tejszínhabozik a szülinapos (A szív alakú tortát ő maga csinálta!)

Sokat beszéltem a festa alatt a nagyobbik leányzóval, mókáztam a kicsivel. Aleval kezdettől fogva elég jó a kapcsolatom szerencsére, a csajokkal ugye eddig csak a táborban találkoztam.

Mesélnék még, van is mit; de a szemem csukódik, holnap meg ismét egész nap velem leszenek a lányok- akárcsak ma, ígérem, ezt is elmesélem majd- a mamma holnap megjárja Milánót.

Amint lesz időm, megírom, milyen is egy "munkanap", itt Udinében! :)