Igaz, ez még nem a rendes menetrend volt, mivel itt az iskola csak 11-én kezdődik. Ebédre minden nap hazajött Ale. Ebédre, amit ő főzött... 1 óra körül érkezett, majd gyorsan összedobott egy tésztát vagy gabona szerű rizst, esetleg kuszkuszt. Ettünk, majd visszament a munkahelyére.
Azt mondta, hogy én alhatok bármeddig, nekem reggel nem kell kellnem, csak délután van rám szükség. De tekintve, hogy a héten a lányok még itthon voltak, nem akartam sokáig durmolni. Szépen beállítottam az ébresztőm fél 9-re, nagyjából akkor keltek a csajok, a mamma meg pár perccel azután ment dolgozni. Így mindig tudtam vele egy-két szót váltani félálomban.
Délelőtt játszottunk, néha tv-ztünk, körmöt festettünk és egyéb roppant izgalmas dologgal tengettük az időnket. Majd ebéd után folytattuk ugyanezt, egészen 6 (illetve 7)óráig, ugyanis Ale ekkor érkezett.
És bár a körömfestegetés közös móka, a dolgos része mindig rám hárult. De csak mert "Anna aaaanyira szépen fest körmöt". Nem bánom, egyszer még lehet felcsapok manikűrösnek. (Azért inkább kihagyom)
 |
| Munka közben. Mery szépül, Ciacci fotóz. |
De minden nap sütöttünk is valamit, mármint nem mi, hanem Ciacci! A kislány minden áldott nap ragaszkodott ahhoz, hogy összemaszatoljuk a konyhát. Sült kérem szépen kenyér, pizza, belül folyós csokis süti és csokival töltött leveles tészta is!
 |
| Kenyér és kenyérke |
 |
| Az elégedett cukrász egy barátjával (aki szintén elégedettnek tűnik) |
 |
| A csöppet vastagra sikerült pizza |
A legtöbbször egyébként csak ketten voltunk itthon a kisebbik leányzóval, a nővére napja nagyrészét az apjánál töltötte. De nem semmittevéssel, hanem tanulással! Mivel itt Itáliában minden szünetben egy rakat házit kapnak a diákok. Nyárra konkrétan egy egész könyv van feladva, tele legalább 6 tantárgyból összeválogatott feladatokkal. A nagyobbik lánynak 40 szerkesztést is meg kell csinálnia, és itt jön a képbe a papá. Otthonról dolgozó építész lévén tökéletes segítséget nyújt Mery-nek. És hamár házi. Az én segítségemet is kérte Marianna, meghozzá abból a tárgyból, ami a megközelebb áll a szívemhez. Nem, hazudtam: matekoznom kellett vele... :D Legnagyobb meglepetésemre sikerült megoldani a 11 éves lány matek egyenletét...
De a lecke írás persze nem feladatom. Mindössze annyit vár el tőlem Ale, hogy a lányokkal legyek, és kicsit megkönnyítsem az életét. Mosni és teregetni szoktam, segíteni a kajakészítésben, elmosogatok, rendet rakok, felsöprök. A nagy takarítást Claudia elvégzi. -Bár eddig már 3x lesikáltam a tűzhelyet is, de ez csak tisztaságmániám velejárója.
Egyik nap Ciaccit kiállításra vitte a nagyapja, így felszabadult egy délutánaom. Még sétálhattam is egyet, mert a nagyfaterhez én vittem át. Visszafelé megajándékoztam magam egy 3 eurós frappéval. Drága, drága, tudom jól. De egy fagyizóban vettem az itókát, ahol csak rá kellett mutatnom egy fagyira, amiből a pult mögött álló -egyébként roppant kedves- bácsi frappét csinált. Választásom a 'bacio' csokira estett. Isteni volt!
Séta közben szürcsöltem a csokis csodát és számolgattam a pálmafákat.
 |
| Csoda ital |
 |
| Pálmafa 1 |
 | |
| Egy az apró benzinkutak közül, illetve pálmafa 2 |
 |
A hétvégénk is szuperül telt, szombaton délelőtt vásárolni indultunk, a lányok gazdagabbak lettek pár nadrággal, Ciacci egy cipővel, Ale legalább 100 euróval szegényebb. Én nem vettem semmit, lusta voltam próbálgatni. Ebédelni-kapaszkodjatok- a Burger Kingbe mentünk, Mery ragaszkodott az amerikai koszthoz. A mamma kivételesen engedett neki.
 |
| BK Udine |
Miután megtömtük a pocakunk az ínycsiklandó sajtburgerrel és társaival, folytattuk a shoppingolást. Nekem már annyira nem volt kedvem a nézelődéshez, hogy az OVS nevezetű boltban cirka fél óráig szórakoztam azzal, hogy a lámpát szerelő pasas létrája alatt mászkáltam. Persze minden egyes alkalommal kívántam valamit. Azt hiszem már elárulhatom: egy kívánságom volt csupán, méghozzá az, hogy menjünk már haza! (Nyüglődésemnek - nomeg a szerelőnek- egy óra után mondhattam búcsút.)
 | |
| A létra |
Vasárnap, azazz ma, a délelőttöt itthon töltöttük, délután meg felkerekedtünk, hogy meglessünk egy Udine mellett lévő falut, ahol épp fesztiváloztak. Igazából semmi extrára nem kell itten gondolni. Sok ember, sok kaja. És basta.
Ale barátnője jött a 3 gyerekével, akik nagy haverjaik az én lánykáimnak.
Ettünk virslit, héjában sült krumplit, sült krumplit, és egy igazi Friuli-i specialitást, (a név nem rémlik már) sült füstölt sajtot. Mindezt sörrel öblítettük le. (A gyerekek persze vizet ittak, de nekem voltak olyan édesek, hogy birrát hoztak a szülők)
 |
| A buli, kicsit elmosódva |
 | |
| A híres sajt, amire épp Ciacci csap le |
 |
| A szülők megabiztosan haladnak előre (Ale a bal oldalon, Francesca a jobbbon) |
Visszasétáltunk a kocsikhoz, majd elmentünk Francesca-ékhoz egy délutáni kávéra. Ám ezután sem hazafelé vettük az irányt, hanem elkocsikáztunk egy hatalmas parkba, ahol a mamma végre elolvashatta a napilapot a szabad ég alatt. A lányok annyira nem voltak oda az ötletért, én élveztem a relaxálást.
 |
| A lányok, büféből jövet |
 |
| A büfé, akár egy vár |
Hulla fáradtan jöttünk haza, igaz, ennek ellenére még senki sem alszik. Lányok Aléval Harry Pottert néznek a hálóban, (ide hallom a förtelmes szinkront), én blogolok.
De ideje lenne vízszintesbe helyeznem magam, ugyanis Zorka barátném úton van ide, Udinébe!! Délután 5 óra vonaton ül, reggel 6.23-kor érkezik az udinei állomásra. Így holnap fél 6kor ébresztő!
Persze megéri :)
Tehát így telt egy dolgos hetem; jól szórakoztam, nem panaszkodhatok. De lássuk be, kicsit jobban lázba hoz a jövő hét, amikor a lányok az apjuknál, Ale Milánóban (és lehet Soul-ban), Zorka meg itt lesz. Juhúúú!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése