Pótlás

Majdnem egy hónap telt el az előző bejegyzésem óta, kaptam is a fejemre.
De nem tűntem el, élek és virulok. Hanyagságomat nem foghatom a sok munkára, mert tényleg nem kell magam megerőltetni. -Marad a lustaság.
Már nem is emlékszem, hogy mi történt az elmúlt pár hét alatt, képek alapján próbálom rekonstruálni a már kissé homályos emléleket.

Először is, otthon az összes ismerősöm "színházak éjszakájázik" és "glamour napozik". Minden héten más-más programmal foglalja el magát. Szuper, mondom magamnak, itt aztán nem történik semmi izgalmas. Na ja. Aztán rájöttem, hogy csak kicsit jobban ki kéne nyitni a szemem: vasárnap motoros felvonulás volt, csak úgy dübörgött a lakás a hangos rock-tól és a motorok berregésétől. 1 hete középkori kosztűmben vonulultak az udineiek. Láttam a főtéren reading flash mob-ot, sörpadokkal telirakott utcákat, ma meg a következő kulturális fesztivál plakátját. Tehát van itt élet, csak mindig későn jövök rá.

Dobpergéééés

Középkori felvonulás

Reading flah mob

Készen is láttam a képet!

 Azért sem mondhatom, hogy unatkoztam, mert Antitával, a magyar au-pair-rel rengetegszer találkoztunk. Általában együtt indítjuk a napot egy kávéval a főtéren, és a péntek estét is ugyanott zárjuk egy-egy pohárka aperollal.
Szombatként mászkáltunk ruhák után kutatva, majd főztünk és éjszakáig iszogattunk.

Húsleves AnitAnna  módra

A mostani pénteket nem bírtam ki második vacsora nélkül

Sokat sétáltunk egy hozzánk viszonylag közel lévő parkban, ahova a későbbiekben szeretnénk futni is eljárni, de egyelőre még nem tudtunk emiatt időpontot egyeztetni. (Valamiért egy kávéra vagy aperolra jobban ráérünk... :) )

Sajnos borús időben lőttem a fotókat

Őszi szett

Legalább látszik, hogy itt is van néha csúny idő, bizony ám!

Piac is van a belvárosban

Azért ennyit nem esik, a fotó ugyanakkor készült, mint a parkosak

Jópár magyar kalandom is volt -Anitás sztorikor kívül- az utóbbi időben:
az egyik reggel, amikor tévéztem, a fine living csatornán egy norvég csajnak kerestek lakást Budapesten! A műsorban kicsit be is mutatták a várost, legnagyobb örömömre.
Aztán: látógatóm érkezett ismét, nem is egy, hanem egyszerre öt! Nyaralásból hazafelé meglátogattak a drágák.
Így csak pár óráig találkoztunk, megmutattam aktuális otthonom (a lakás kimaradt, mert a lányok betegen fetrengtek kanapéról kanapéra) majd pizzáztunk egyet. Itt csöndesen megjegyezném, hogy egy, ismétlem egyetlen egy étterem volt nyitva! Ugyanis siesta időben (déltől!) megáll az élet. Jó, igen, ezt tudtuk. Na de, hogy az éttermek is pihennek? No, így igaz.
Mindegy, mindenki elmajszolt egy egész pizzát, (szerencsére isteni volt!) majd egy kis séta és egy röpke kis napozás után a parkban elbúcsuztunk egymástól.
És a végül, de nem utolsó sorban: hazalátogattam!
Igaz, csak egy gyors vizit volt, alig találkoztam valakivel. Péntek éjszaka érkeztem kocsival, vasárnap ebéd után már indultunk is vissza Udinébe. (Talán 3 hete volt, ez, de már teljesen össze vannak kavarodva a hetek és a napok a fejemben, így nem mernék rá fogadni.)
Az út egyébként engem is meglepetésként ért, Anitának köszönhetem ezt is. A család, ahol ő dolgozik, félig magyar, ők sokat utaznak Budapestre. Így egyik szerda este feltette Ani a kérdést: nem-e lenne kedvem hazamenni velük hétvégére??! Hát köpni nyelni nem tudtam, mert karácsonyi látogatáson kívül nem nagyon terveztem másikat. De hát hülye lettem volna nem éleni a lehetőséggel. Jót tett a villámlátogatás, sikerült magambaszívni az összes hungarikumot, megenni egy fél hűtőnyi túró ruudit. Ráadásul még előre hozott szülinapoztunk is, így idén sem maradt el a kedvenc tortám.

Gyertyahiány

19 különböző csoki, ami egyébként véletlenül 20 lett :D

Tesóktól kapott ajándékok már az itteni szobámat dekorálják

Szinte még meg sem érkeztem, már induulhattam is vissza. A Budapest-Udine szakaszt már csak ketten tettük meg Anitával, ami eddigi legjobb kocsiutam volt, zene max hangerőn, minden fáradság ellenére néha még ülve táncra is perdültünk és akkor álltunk meg pihenni vagy enni-inni, amikor jólesett. Mikor este beléptem a lakásba, legnagyobb meglepetésemre sóhalytottam egyet és a 'casa dolce casa', avagy 'otthon édes otthon' mondás hagyta el a számat. 

Majd vasárnap itt is felköszöntöttek, igaz, anyuka dolgozott egész hétvégén, így a szülinapom nagyrészét egyedül töltöttem itthon. De nem felejtette el, csodák csodájára! :D Reggel, amikor lejöttem a lépcsőn, nagy mosollyal boldogszülinapozott, kaptam puszit is, aztán megkérdezte, mi lenne, ha elmennénk reggelizni egy jó cukrászdába?! -lányok az apjuknál. Így a menü reggel cornetto volt cappucino-val, pont azon a helyen, pont annál az asztalnál, ahol Zorkával első nap ültünk! :)
Még kért nekem egy tortát, amit kifelé jövet ünnepélyesen átadott, majd ment dolgozni. Ebédre hazajött, hozta az egyik munkatársát, Margheritát, aki egyébként milánói, de most Ale-vel dolgozik egy kollekción. Nagyon édes a nőci, már többször vacsorázott nálunk.
Desszertnek -kávé mellett- ettünk a tortámból, majd a donnák visszamentek az íróasztalukhoz. A délutánomat így ismét egyedül töltöttem, mivel Sonia lebetegedett, így vele nem tudtam koccintani, pedig már nagyon készült a drága. :)
Este hazajött Ale, elárulta, hogy a lányok készülnek valami meglepetéssel, de erről nekem nem szabadna igazából tudnom... :D
Így este kilenckor átslattyogtunk az apuka házába. Az ajtót kinyitották, de sehol senki. Anyuka kiabál, hogy megjöttünk, itt van Anna is, konyhából jön a válasz, hogy oda menjünk. Végigmentünk a sötét folyosón, és a konyhába toppanva teljesen meghatódtam: Ciacci, Mery és Luigi (apuka) elkezdte énekelni a 'boldog szülinapot'. Az asztal mögött álltak mind a hárman, szépen felöltözve -pedig a beteg leánykák szerintem egy hete pizsamában nyomták már. Ezt a sötét konyhában az asztalon pihenő torta 19 gyertyáinak fényével tudtam csak beazonosítani. (Apropó, ahogy ezt írom, hallom, hogy az alattunk lévő bárban énekelnek valakinek szülinapja alkalmából :) )
Ciacci csinálta a meglepit: csokitorta málnával, szerintem nagyon jól sikerült! Bár igazán elfogult vagyok, így valószínüleg bármilyen lett volna, ezt állítanám.

Alétől kapott torta

Lányok által készített csoda

Családi szelfi-kissé homályosan

Anyuka hamar elszaladt, én még repetáztam a kettes számú tortából. Miután hálát adtam a csajoknak és az apukának, elindultam a Cinema Visionario-ba, ugyanis Ale-val és Margheritával mozit terveztünk estére. 10-re beszéltük meg a találkát, a film negyedkor kezdődött. Anyuka nézte ki, a Frances Ha címú amerikai vígjátékot vetítették olaszul. A terem apró volt, a vászon se valami nagy, a jegyek pedig nem szóltak sehová, oda lehet ülni, ahova kedve tartja az embernek, meg persze ahol maradt hely. Mi a második sorban találtunk csak 3 egymás mellett levő széket, de mivel tényleg picike volt a terem, mindent jól láttam. Azt hittem, hogy hamar el fogom veszteni a fonalat, és még felirat sem volt, ami segíthet, de  szerencsére nem így történt, végig tudtam követni az eseményeket! :)
Másnap nem volt semmi dolgom, mert a hétfőim szabadok. Így kipihenhettem a fantasztikus vasárnapot. (Nem mintha bármi megterhetlető történt volna aznap)
Gondoltam a szabadnap tökéletes a takarításra, sétálásra és a  blogolásra is. Mindegyikre sor is került, de a bejegyzést nem tudtam befejezni, mert a gépem néha gondol egyet és felmondja a szolgálatot. Este tudtam csak újra életet lehellni belé, akkor meg már megint túl lusta voltam írni.
Jó, sebaj, gondoltam, kedden -azazz ma- sem kell semmit csinálnom, mert a lányok az apjuknál vannak, így késői kelés és evés után nekiálltam befejezni a mesélést, igen ám, de ekkor megszólalt a telefon, anyuka hívott, hogy át kellene mennem az apukához a lányokra vigyázni, apuka 10 múlva megy el otthonról. Hát szuper, én még pizsamában relaxáltam a kanapén a reggeli maradványaival. Nem volt más választásom, szaladtam zuhanyozni, majd át gyorsan a betegeskedőkhöz. A kiscsaj már jól volt, így vele társasoztunk és Monopoly maratonoztunk egészen fél 9-ig. Aztán együtt jöttünk haza, mert holnap már végre ismét megy iskolába.

Bevallom, elvert.

Mondanám, hogy na tessék, ennyi történt egy hónap alatt, de az hazugság lenne. Tényleg igyekszem gyakrabban írni!
Jó éjt mindenkinek, buona notte! :)